Összehasonlító képek különbözõ távcsövekkel

Többször felmerül a kérdés, hogy egy adott távcsõ mennyire felel meg a nappali felhasználás követelményeinek, illetve egymással összehasonlítva optikailag milyen különbség adódik. A következõ fotósorozatot azért készítettük, hogy a legnépszerûbb kistávcsövek képe összehasonlítható legyen. A képek többnyire egy Canon EOS 350D vázzal primer fókuszban készültek (kivéve a 70/210-es digitális spektívvel készült képeket, amelyek természetesen a beépített 3,1MP-es kamerával készültek, valamint a 80-as spektív fotóit, ahol a fókusz olyan mélyen van hogy csak okulár projekcióval készülhet kép.)

A fotókon az Országház egyik tornyát vettük célba, a képek 440 méter távolságból, a Batthyány térrõl készültek. A képekre kattintva azok felnagyíthatók, (a nagyított változatok több megabájtosak is lehetnek)!

Összehasonlításképp: Fent az Országház képe a Canon EOS 350D zoom objektívjével 18 mm-es fókuszra állítva.

Összehasonlításképp: Fent az Országház a Canon EOS 350D zoom objektívjével 55 mm-es fókuszra állítva.

Horizont-80 (Skywatcher 80/400-as refraktor)

A legrövidebb fókuszú (400 mm-es) távcsõben is feltûnõ a nagyítás változása az alapobjektív 55 mm-es maximális fókuszához képest. A felnagyított képen már érzékelhetõ a képmezõ kismértékû görbülete (nem esik pontosan egy síkba a fókusz), ahogy a látómezõ szélein kicsit élesedik a kép. Normális esetben a kép közepén jobb a leképezés, de jelen esetben fókuszálás nem sikerült tökéletesen, ezért a látómezõ közepe nem tökéletesen éles, viszont a széle igen. Az épület peremein kicsit diffúzabb képért a jelen lévõ kromatikus aberráció a felelõs. Vignettáció még a kicsi kihuzat (31.7mm) ellenére sem vehetõ észre. Az összes fent említett aberráció szinte teljesen kiküszöbölhetõ az objektívsapkába épített blende használatával. Ekkor azonban kisebb lesz a fényerõ, így hosszabb expozíciós idõvel kell dolgoznunk, ami nappali fotózásnál azonban még nem zavaró. Összességében elmondható, hogy árához képest nagyon jól használható kis teleobjektívként is ez a rövid, f/5-ös fényerejû mûszer.

66/400 EQUINOX ED-APO refraktor

Hasonlóan 400 mm a fókusztávolság, mégis már a lekicsinyített képen is sokkal kontrasztosabb, keményebb rajzolatot látunk, mint a fenti 80/400-as akromatikus refraktornál. Ennek egyszerû oka az, hogy a 66 mm-es tubus speciális (ED) lencsetaggal szerelt, így minimálisra csökkent a színi hiba. Ennek eredményeként nagyon tiszta, élénk színeket kapunk, maximális képkontraszt és képélesség mellett. A fényerõ itt f/6.

80 mm Acuter zoom spektív (20-60x)

Az átmérõnk ennél a spektívnél 80 mm, de a fókusztávolság már 640 mm. A spektívek nagy hátránya, hogy csak okuláron keresztül lehet fotózni velük, mivel kompaktabb felépítés érdekében fókuszsíkjuk mélyen a távcsõ belsejében van. Így egy tükörreflexes fényképezõgéppel is csak az okuláron keresztül lehet velük fényképezni (afokális, vagy okulárprojekciós módszer). A fenti kép 20-szoros nagyítással készült okulárprojekcióval, sajnos az egyik lencsetagon lévõ por is a fókuszban adott képet, bár ezt más nagyítással (és kivetítési távolsággal) el lehet tüntetni. A fényútban lévõ sok lencsetag szinte minden optikai hibát megmutat: színi hiba (a középsõ sötét ablak peremén lévõ kék és piros vonal), vignettáció a széleken (peremsötétedés), lágy kép. A lenti kép 50-szeres nagyítással készült, ahol a porszemek már nem zavarják a képet, ám a többi aberráció sajnos jelen van.

Acuter 70 mm-es spektív 3,1 MP-es kamerával

A fenti spektívekre szerelt kamera helyett jobb megoldást jelent a 3,1 MP-es kamerával egybe szerelt 70/210-es kis spektív, mellyel a fotografikus lehetõség mellett 14x nagyítást érhetünk el vizuálisan. A fenti fotó a spektív saját 70 mm-es átmérõjû objektívjével készült. A kép mérete ("nagyítás") itt akkora, mint pl. egy EOS 350D és egy 800mm körüli fókuszú mûszerrel kapott látómezõ. (35mm-es formátumban ez 1200mm-es teleobjektívnek felelne meg). A képen felfedezhetõ a spektív kis mértékû színi hibája is (kromatikus aberráció), ami a fényerõs objektív miatt van jelen. Ez az objektív blendézésével azonban kiküszöbölhetõ.

A 70-es spektíven lehetõség van egy az oldalára szerelt kis nagyítású (15 mm-es átmérõjû) objektívvel is fotózni (második fotó). Ilyenkor a képkivágás egy 300mm körüli teleobjektívéhez hasonló. Ekkor a 70 mm-es lencse teljes fénymennyisége az okulárba kerül. Ha azonban a nagy nagyítású "szupertele" állásban fotózunk (elsõ fotó), fény akkor is jut az okulárba, köszönhetõen a kifúrt billenõtükörnek (így egyszerre tudunk fotózni és vizuálisan nézelõdni).

A 3,1 MP-es kamera kapható frontlencse nélkül is, ekkor bármilyen 2"-es (50,8 mm-es) kihuzattal rendelkezõ távcsõre felszerelhetõ. Tesztképet egy 80/600-as ED refraktorral és egy 127/1500-as MC távcsõvel készítettünk, melyek lejjebb, az adott távcsöveknél megtekinthetõek.

102/500 Skywatcher refraktor

A 80/400-as refraktor nagyobb testvére ez a távcsõ, hasonló felépítése (légréses akromát), és hasonló fényereje (f/5) miatt. Fotós nyelven szólva viszonylag "gyors", 5-ös blendéjû teleobjektívekrõl van szó, de ebben az esetben már kicsit hosszabb, fél méteres fókusszal és nagyobb, 102mm-es objektívátmérõvel. Ennek akkor látjuk elõnyét, ha nagyobb nagyításra van szükségünk ugyan olyan rövid expozíciós idõ mellett. A 102 mm-es átmérõ már a csillagászatban is népszerû távcsõméretnek számít. A nagy fényerõ miatt itt kismértékû színi hiba látszik, ahogyan a 80/400-as modellnél is. Ezt vagy blendézéssel (objektívsapkába gyárilag beépítve), vagy különbözõ szûrõkkel lehet kiküszöbölni. Az egyik ilyen szûrõ (Semi apo) hatását látjuk alul. A lenti nagyméretû kép manuális fehéregyensúly beállítással készült, a kisebb, sárgászöld színeket mutató képen az automata "white balance" eredményét láthatjuk, ezen a szûrõn keresztül. Ezek a szûrõk a színkép legszélén lévõ ibolya és mélyvörös színeket bizonyos mértékben levágják. Így a kép kontrasztosabb, de egy kicsit "sárgásabb" is lesz, így fotózáshoz ekkor a manuális fehéregyensúly beállítása javasolt. Az objektív fent említett blendézése nappali használat alkalmával jelent megoldást, ahogyan a 80/400-as modellnél is.

80/600 Black Diamond ED apokromatikus refraktor

Kétségtelenül a legkontrasztosabb, legélesebb képet és a legélénkebb színeket láthatjuk a fenti fotón, amely a legnépszerûbb asztrofotós távcsõvel, a 80/600-as ED tubussal készült. A távcsõ fókusza 600mm, tehát ez egy igazi 600-as telének felel meg. Természetesen a fényképezõgép szorzófaktorát ehhez még rá kell számolni, ami jelen esetben 1,6x (EOS 350D), mellyel az effektív fókusz 960mm, 35mm-es formátumra átszámolva. A kép az új, mikrofókuszálós Black Diamond tubussal készült, de ugyan ezt az eredményt várhatjuk a pezsgõ színû SkyWatcher Pro sorozat tagjától is. Mit lehet még a képhez hozzátenni? Ezt ajánljuk!
Ugyanígy javasoljuk a SkyWatcher ED sorozatának a többi tagját is (ED100, ED120), melyek a 80-ashoz hasonlóan kíváló fotografikus képalkotással bírnak.

A fenti kép a 80/600-as ED és a 2"-es digiscope párosításával készült. A kisebb érzékelõ miatt nagyobb a nagyítás, itt is megfigyelhetõ a kiváló, nagyon kontrasztos képalkotás.

150/750-es Black Diamond Newton-távcsõ

Ez a 2"-es kihuzatú Newton-távcsõ ugyan úgy használható nappali fotózásra is, mint egy refraktor, vagy MC távcsõ, mégis inkább csillagászati megfigyelésre szokás ajánlani. Paramétereit tekintve egy 750mm-es F/5-ös teleobjektívnek felel meg. A tükrös rendszer miatt nincs színi hiba és a segédtükör is megfelelõ méretû, hogy a széleken se legyen peremsötétedés (vignettáció). A fényerõs Newton távcsövekre jellemzõ kómahiba (széltorzítás) a kép sarkain felfedezhetõ lenne, ám zavaróvá csak a csillagok fényképezésénél válik. Ennek kiküszöbölésére kómakorrektor használatát javasolunk, mely a 2"-es kihuzatokba illeszkedik. Amennyiben hosszú fókuszú mûszerre van szükségünk, és rövid expozíciós idõvel kell dolgozunk, akkor a nagy átmérõjû Newton távcsõ a legmegfelelõbb választás (pl. repülõgép-fotózáshoz).

120/1000-es Skywatcher Fraunhofer refraktor

Sorozatunkban lassan növekszik a fókusz felfelé, már 1000 mm-nél tartunk. A 12 cm-es refraktor igazi nagyágyú, kitakarásmentes, a széleken is éles leképzést biztosít. A látvány hasonló a 102/1000-es klasszikus refraktoréhoz, természetesen a 120/1000-es nagyobb fényereju (f/8), így rövidebb expozíciós idoket tesz lehetõvé. Meglepõen kicsi a színi hiba, ugyanakkor kontrasztos, részletgazdag a kép.

90/1250 Makszutov-Cassegrain Skywatcher

A Makszutov-Cassegrain távcsövek világában 1 métert bõven meghaladó fókusztávolságokat találunk, ennek megfelelõen a nagyítás már óriási. A legkisebb 90 mm-es MC távcsõnek 1250 mm a fókusza, fényereje f/13,9, így relatíve hosszú expozíciós idõket kíván a fotó. A tükrös rendszer miatt nem találunk színi hibát, viszont ennél a legkisebb modellnél a látómezõ szélén még vignettációt látunk. Érdemes szem elõtt tartani, hogy az 1000mm feletti fókuszoknál a felbontást gyakran befolyásolja a bizonyos helyzetekben fellépõ léggöri turbulencia, ezért a kép ennek függvényében idõnként kissé elmosódott lehet. Ezen a képen bizony már kezd látszani a légkör képromboló hatása.

127/1500 Makszutov-Cassegrain Black Diamond

Valószínûleg a 127/1500-as a leghosszabb fókuszú MC távcsõ, amelyet még érdemes nappali fotózásra használni. Ennél a modellnél vignettáció már nem látszik, (a köztes 102-esnél is már csak minimális). A 127 mm-es sorozat Black Diamond tubusa mellett hasonló eredményt érhetünk el az optikájában, paramétereiben megegyzõ 127/1500-as Skywatcher MC távcsõvel is. Különbség, hogy a Black Diamond 50,8 mm-es, míg a hagyományos SkyWatcher 31,7 mm-es kihuzattal készül, így külön adapter kell a kamera felszereléséhez. Ezen a képen már jól látszik a légköri turbulencia hatása.

A fenti kép szintén a 127/1500 mm-es Black Diamond MC távcsõvel készült, de ezúttal a 2"-es digiscope kamerával. Jól látszik, hogy a kisebb érzékelõ miatt nagyobb a nagyítás, így a légköri turbulencia is jobban érvényesül, de még ez is elfogadható képalkotást mutat.