 |
|
 |
| csillagászat | természetfigyelés | egyéb |
Kisokos Bizonyára sok olyan fogalommal találkozik csillagászati oldalakon, melyek jelentésével nincs teljesen tusztában. Az alábbiakban szeretnénk megmagyarázni az amatőrcsillagászok néhány szakzsargonát, hogy Ön is otthonosan mozoghasson közöttünk. AZ mechanika: azimutális szerelés, a távcső vízszintes és függőleges tengely mentén mozgatható (mint egy fotoállvány) EQ mechanika: ekvatoriális szerelés. Az egyik tengely az égi pólusra mutat, így az égi objektumok napi mozgását könnyen lehet követni, csak az egyik irányba kell mozgatni a távcsövet (az óra-, vagy más néven rekta-tengely mentén). fókusztávolság: a távcső objektívje és a fókuszpont távolsága, ez határozza meg a lehetséges nagyítás mértékét. harmatsapka: a refraktorok objektívje előtt lévő 15-25 cm hosszú csődarab, megakadályozza hogy a harmat az objektíven csapódjon ki. kereső: 5-10-szeres nagyítású kistávcső kb. 5 fokos látómezővel, amely megkönnyíti az égi objektumok beállítását. Beállításakor egy távoli tereptárgyat, fényes csillagot vagy a Holdat a főtávcsőbe hozzunk be, majd a keresőben a szálkeresztek közepére állítsuk be ugyan azt az objektumot. nagyítás: Nem az a legfontosabb egy távcsőnél, hogy mekkora a nagyítása. Áruházakban találkozunk olyan távcsövekkel, amelyeket az elérhető több százszoros nagyítással reklámoznak. Épp ezeket a műszereket nem szabad megvenni. Egy távcső elvileg bármekkora nagyításra képes lehet, általában 20 és 200-szoros nagyítás között szokás használni. A távcső objektívje a fókuszpontban létrehoz egy képet, amit az okulárral felnagyíthatunk, mintha egy képzeletbeli ernyőt néznénk az okuláron keresztül. Az okulár fókuszától függ, hogy mekkora nagyítást látunk. A nagyítás a távcsőobjektív fókuszának és az okulár fókuszának hányadosa. Pl. egy 1000 mm fókuszú távcső 25 mm-es okulárral 40-szeres nagyítást ad. objektív: a távcső legfontosabb és legdrágább eleme amely egy fókuszpontba gyűjti össze a csillagok halvány fényét. Lehet lencse (akromát) vagy tükör (szférikus vagy paraboloid felülettel). A távcső (és az objektív) legfontosabb tulajdonsága az átmérője és általában ez határozza meg a távcső értékét. Minél nagyobb felületen gyűjti össze a fényt, annál halványabb dolgokat figyelhetünk meg. Lényeges tulajdonsága még a fókuszávolság és az optikai minőség. Pl. egy 80/400-as távcső átmérője 80 mm, fókusza 400 mm. okulár: az objektív képét az okulár segítségével tudjuk nagyítani, az okulártól függ az adott nagyítás mértéke. okulárkihuzat: az okulár tartója. Az okulárkihuzatnak pontosan az objektív optikai tengelyében kell lennie a fókuszpont közelében. Legelterjedtebb a 31,7 mm-es (1,25 hüvelyk) belső átmérőjű kihuzatok, régebben a 24,5 mm-es (0,965 hüvelyk) méret volt elterjedtebb. Az okulárkihuzatnak legalább 5-10 cm-es úton mozgathatónak kell lennie, hogy a képet élesíteni tudjuk. óragép: ekvatoriális mechanikán ellensúlyozza a Föld forgását és követi a csillagokat napi mozgásuk során. A vizuális munkát megkönnyíti, fotózáshoz pedig szinte nélkülözhetetlen. RFT: Eredetileg Rich Field Telescope, azaz "gazdag látómezejű távcső", de hogy az RFT megmaradjon, "rövid fókuszú távcső"-nek is fordítják. Lényegében az f/5 körüli nagy fényerejű távcsöveket hívhatjuk így, hiszen a nagy fényerő kis nagyítást, rövid tubust és mély-ég objektumok megfigyeléséhez alkalmas távcsövet jelent. tubus: lényegében a távcső csöve, amely nem mindig a hagyományos cső alakú alkatrész. Lehet pl. rácsos, vagy Newtonoknál teljesen nyitott is. Tartalmazza az objektívet és az okulárkihuzatot. vizuális megfigyelés: az égi objektumokat saját szemünkkel figyeljük meg. Ha olyan fogalommal találkozik a csillagászati irodalomban, amely Ön szerint ide kívánkozik, kérem ossza meg velünk.
|
|