A meglepetés-távcsõ tesztje

130/650-es vadonatúj Newton-távcsövemet 2007. aug. 10-én kaptam Mizser Attilától, az MCSE fõtitkárától, sok éves vizuális észlelõi tevékenységemért. Hatalmas meglepetést okozott a tarjáni MMT ’07-n átadott mûszer, melyet a BTC munkatársai választottak ki a számomra.
Kíváncsian, átszellemülten vettem birtokba a kissé metálkék SkyWatcher tubust. EQ2-es mechanikámon használom: épp, hogy elbírja. Talán jobb választás lenne hozzá egy EQ3-as mechanika, de egyelõre még nem zavar a távcsõ remegése. Még a táborban sikerült kipróbálni egyik este, kihasználva egy rövid derült idõszakot. A Jupiter fetrengõ, lapult korong, de máris több részlet látható, mint valaha is a 114/500-as RFT-mmel. A Vega gyönyörû, tiszta kékesfehér csillag, a távcsõ leképezése borotvaéles. Epsilon1-2 Lyrae 87x-es nagyítással azonnal bomlik, semmi megerõltetõ nincs a négyes rendszer látványában. A Gyûrûsköd még szürkületi égen is fényes, szürke füstkarika.
Szegeden is hamar kipróbálhattam, a tábor utáni napokban kiautóztunk a határba. M17: 26x-os nagyítással, UHC szûrõvel elképesztõ látvány. Nemcsak a Hattyú-köd, hanem a környezetében látható, igen nehéz, szinte csak fotografikusan észreveheto IC ködök is megmutatták magukat. A távcso leképezése rendkívül kontrasztos, lélegzetelállító. Észak-Amerika-köd és Pelikán-köd: Itt látszik, hogy a távcsõ sokkal több fényt gyûjt össze, mint a 114/500-as. UHC szûrõ nélkül is látható az Észak-Amerika köd, szûrõvel viszont sokkal kontrasztosabb. Így már a Pelikán sem nehéz, sõt, Csák Balázs is megpillantotta – saját bevallása szerint még sohasem látta. Természetesen az IC 5068 DF is láthatóvá vált a közelükben.
Néhány változón teszteltem a határfényességet. Erre a célra a T Her és a W Her mirák kb. 50-60 fokos horizont feletti magasságban látszó összehasonlítóit használtam. Már 26x-os nagyítással látszott a T Her 12,4-es, 65x-össel a 131-es, majd 87x-essel a W Her 140-es öh-ja! A szabad szemes határfényesség ugyanekkor 5,5m körül alakult, tehát átlagos égrol volt szó. Szeged belterületérõl is láttam már 13,6-os csillagot és az ugyanilyen fényes SN 2007gi-t is. És a 87x-es nagyítás messze nem a távcsõ teljesítõképességének a felsõ határa, hiszen a képalkotás még így is gyönyörû, az Airy-korongok igen kicsik, a csillagok szinte pontszerûek. A nagyítás tehát még fokozható. Kettõsökön teszteltem a felbontóképességet: a mü Dra egy közel egyenlõ, 1,9” szeparáltságú pár. Távcsövem 87x-es nagyítással könnyedén, másfél korongnyi réssel bontotta fel a kettõst. A Tejútban elcsíptem egy 4-5” körüli, 12m-s tagokból álló katalogizálatlan párt. Nem tudom, milyen egy tesztkönyvszerû diffrakciós gyûrû, de ebben a mûszerben csak az elsõ-második látszott, szépen, koncentrikusan a fényesebb csillagok körül. A felbontás vizsgálatára a Hold alakzatai is kiválóak. Néhány augusztusi éjszakán, a telihold környékén, a holdperem alakzatait figyeltem meg. Azt tapasztaltam, hogy már 87x-es nagyítással is megmutat minden, a Mondatlasban jelölt alakzatot! El lehet veszni a szinte rajzolhatatlan mennyiségû részlet között. A seeing csak közepes volt, és elkélt volna a nagyítás is. Mégis mutatja, hogy mennyire szuper a távcsõ! Egyik hajnalon láttam a 7,5”-es Marsot: nem mutatott részleteket, de ígéretesen kontrasztos volt a korong pereme. Ugyanakkor szuper látványt nyújtottak az Auriga nyílthalmazai, diffúz ködei és az Orion-köd is.
A mély-ég objektumok egy tiszta éjszakán Szegedrõl is lenyûgöztek. A gamma Cyg melletti Pillangó-köd az UHC szûrõvel azonnal látható, körülbelül az Észak-Amerika és a Pelikán-köd közt lehet a felületi fényessége. Ezt a ködöt eddig még soha, semmivel nem láttam. Újabb egy pont a távcsõ fénygyûjtõ képességének javára. Természetesen a környéken járva nem hagyhattam ki a Fátyol-ködöt! A szuro nagyon sokat segített, bár nélküle is remekül látszott. Határozottabb, kontrasztosabb, fényesebb, mint elõzõ távcsövemmel. Az 52 Cyg mellett finoman megtörõ filamentek látszanak, másik oldala sejtelmesen rögös, szálas. A nyílthalmazok teljesen új mivoltukban mutatkoznak meg: Az M29 fényes trapézában 8-10 halvány csillagocska tûnik fel, és a látómezõ még 87x-es nagyítással is sziporkázik a csillagoktól. Az NGC 6910 nem csupán egy piciny csillagív körüli ködösség, hanem remekül bontott halmaz, színes tagokkal! Számomra a színérzékelés nehéz volt a 114/500-as távcsovel, csak néhány fényesebb objektum mutatta. Most, 10 magnitúdóig színes minden, gyönyörû csillagpárok, nyílthalmazok úsznak keresztül a látómezokön. Nagyon tetszett a WZ Cas, mely egy széncsillag és egy fõsorozati fehér óriás kettõse, a félszabályos változó vérvörös, 58”-re lévõ társa acélkék volt a mûszerben, legjobban 26x-os nagyítással élvezhetõ! A WZ Cas egyike az ég legvörösebb csillagainak, a Gránátcsillagnál több árnyalattal mélyebb színû! A Cassiopeiában bóklászva, a gamma Cas mellett több fényes nyílthalmazra akadtam, 26x-ossal három is befér a látómezõbe. UHC szûrõt becsavarva láthatóvá válik a sejtelmes IC 59és 63 DF Cas, ezeket a gamma Cas gerjeszti fénylésre.
A legszenzációsabb, legmegkapóbb látványt az Ikerhalmaz nyújtotta. 26x-ossal beállítottam, majd a távcsõbe pillantva majdnem leestem az észlelõszékrõl! Sötét égen a két halmaz tökéletesen bontott, ami 300-300 csillagot jelent mindkettõben. A látómezõ további része is legalább 2-300 csillagot mutat, így majdnem ezer csillagot látok egyszerre! Izzik az egész! Még telehold mellett is képes voltam egy órán keresztül észlelni, csak néztem, nem rajzoltam, élveztem a színes csillagokkal telehintett sûrû nyílthalmazok látványát.
Amikor megkaptam, fel sem fogtam teljesen, mi került a birtokomba, milyen remek mûszerrel lettem gazdagabb, csak a Fátyol-ködös – Ikerhalmazos éjszaka döbbentett rá. A SkyWatcher 130/650-es Newtonjára semmi rosszat nem tudok mondani. Ez a mûszer igazi univerzális távcsõ: egyaránt alkalmas profi változózásra (inner sanctum tartomány elérhetõ), készíthetõk vele színvonalas mély-ég és Hold-rajzok, kettõs-megfigyelések. Mivel én nem fotózok, ilyen célú felhasználásáról nem nyilatkozhatok. Vizuális megfigyelésekre, akár komoly észlelésekre is alkalmas, könnyen szállítható, mégis jó teljesítményû távcsõ. Épp emiatt minden bizonnyal sok örömet okoz, és az a távcso a jó távcsõ, melyet szeretettel és gyakran használnak. Én bizony így teszek vele! (Sánta Gábor)