80/600 SkyWatcher ED apokromatikus távcsõ tesztje

A 80/600-as igen kellemes méretû és jól kihasználható távcsõ, melyet ED lencsével szereltek. Képalkotása lenyûgözõ, a csillagok minden nagyítással pontszerûek, színezés nem látszik. Enyhe lilás halo csak a fényes bolygók (Jupiter, Vénusz) esetében jelentkezik, de elhanyagolható, mert csak defókuszált képnél van jelen. Rendkívüli látványt nyújt kis nagyítással a fényesebb gázködökrõl, közepes nagyítással a csillaghalmazokról, nagy nagyítással a planetáris ködökrõl és gömbhalmazokról. A bolygók élesen, kontrasztosan jelennek meg, a felbontás egy jó 13 cm-es Newtonéval is vetekszik. Kis apertúrája miatt gyakran észlelhetünk jó seeing mellet.

A mellékelt ábrákon a Jupiter látható 2009. július 20-án és augusztus 20-án. Sánta Gábor rajzai a 80/600-as ED apo távcsõvel, 150x-es nagyítással készültek. A felhõsávok színesek, bennük fodrok, örvények látszanak.

Bátran alkalmazzunk 2”-es zenittükörrel 15x-ös nagyítást (40mm-es 2”-es okulárral), a kilépõ pupilla még nem túl nagy, az összes fény eljut a szemünkbe. A nagykiterjedésû mélyég-objektumok lenyûgözõen festenek – az M31 spirálkarjai láthatóvá válnak, igaz a látvány nem kimondottan fényképszerû. A gömbhalmazok és nyílthalmazok sûrû tejutas háttér elõtt lebegve látszanak, különösen kellemes élmény egy 15 mm körüli, nagy látószögû (60-70 fok feletti) okulárral észlelni a mélyég-objektumokat.

Az M13 rajzát Sánta Gábor készítette. 15x-ös nagyítás, 4,2 fok látómezõ

A Scorpius csillagkép látványos halmaza, az M6 teljesen felbontható. 67x-es nagyítás, 50’-es látómezõ

Egy OIII szûrõvel, 19x-es nagyítással a Rosetta-köd (NGC 2237-39-44) is könnyen megfigyelhetõvé válik, persze elengedhetetlen a viszonylag sötét égbolt. A rajz Sánta Gábor munkája, a látómezõ 2,6 fok.

Halványabb gömbhalmazokról, galaxisokról és planetáris ködökrõl sem kell lemondanunk: a 10 magnitudós NGC 2419 (Lynx csilagkép) könnyû zsákmány a távcsõ számára, s 11-12m-s galaxisok is észrevehetõek (sötét égrõl). Alul az NGC 6905 jelû planetáris köd a Delfin csillagképben, 150x-es nagyítással. A távcsõ nagy nagyítással is jól teljesít, 13m-s határfényesség elérhetõ, sõt, jó égen, hosszas koncentrálás után látáshatáron lévõ 13,5m-s és halványabb csillagok villannak fel néha. A rajzokat Sánta Gábor készítette

A távcsõ fotografikus munkára is remekül használható, és nem csak a fényesebb objektumok (M13, NGC 7000, M321, stb.), hanem sok halvány köd megörökítésére is. A 80/600-as ED-t nagyon sokan használják aszrtofotózásra, az interneten rengeteg fotót találunk vele.

Ezen a képen az Orionban lévõ Sharpless 261 jelû emissziós köd látható. A fotót Kovács Attila készítette, nézzen meg további képeket asztrofotósunk honlapján (http://www.hadakutja.eoldal.hu/). Expozíciós idõ: 180 perc

Két újabb halvány, vizuálisan nehezen érzékelhetõ emissziós köd, a Sharpless 112 és 115 (Cygnus csillagkép), Kovács Attila fotóján

Az IC 1396 emissziós köd (Cepheus csillagkép) és részlete, az Elefántormány egy 80/600-as refraktorral

Az Androméda-galaxis 27x30s-os felvételen

Az M42 (Orion-köd) 29 perces expozíciós idejû fotója